Van egy olyan elvem, hogy amikor atmegyek egy olyan zebran, ahol nincs lampa vagy egyszerre jon az auto meg a gyalogos, ott mindig latni kell az auto soforjet, megprobalni felvenni a szemkontaktust, hogy lasd, hogy megall-e.
Pont nehany napja gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehet, hogyha elutik az embert, az azert faj mint a szemet...
Ezt a kettot osszekapcsolva, iszonyat beszelgetesbe merulve baktattunk at az uton es tenyleg minden egy masodperc toredeke alatt tortent, en nem figyeltem, a sofor nem figyelt es mar a motorhazteton koppant a fejem, aztan meg az aszfalton. Mindenre emlekszem, de a sokk erzese leirhatatlan igy visszagondolva, emlekszem magamra, de mintha kivulrol neztem volna az egesz jelenetet. Hal Istennek vagy akarkinek ott fent aki poccintett egyet rajtam, az emberek egybol segitettek, ket szekus kirohant az egyik hazbol, hivtak a mentoket, rendoroket es mire magamhoz tertem mar beinfuziozva fekudtem a mentoautoban. Tudtam, hogy nincsen nagy baj, de a mentosok ragaszkodtak hozza, hogy bevigyenek, a mentoauto es az egesz korhaz-feeling ijesztobb volt, kint maga az esemeny..bar a remegest nem birtam abbahagyni, annyi adrenalin szabadult fel a testemben, hogy semmi fajdalmat nem ereztem csak irdatlan hanyingert es szedulest.
A korhazban mindenki hatalmas szemekkel nezett ram hogy wow kisasszony hat magaval mi tortent es mindenhol nagyon kedvesen fogadtak, gondolom feludules volt egy 25 eves lany a verzo feju, alvo csovesek kozott.:D
Tenyleg nagyon alaposan megvizsgaltak, vert vettek, CT, ultrahang, bent akartak tartani hetvegen, de sajat felelossegre elengedtek. Mar estere alig birtam mozogni, most mindenhol kek-zold-lila foltos vagyok es meghuzodott mindenem, az irdatlan izomlazrol nem is beszelve, de ezen es az ijedtsegen kivul tenyleg semmi gond nem tortent.
Az biztos, hogy a korulottem levo embereket lesokkoltam, foleg mixikutyat, aki meg dolgozott es akit ugy hivtam fel, hogy "szia,elutott egy auto, ki tudsz jonni a bajcsy-ra?" :D O pedig kabat es minden nelkul kirohant a minusz tiz fokba, de azt, hogy egy szal ingben van mar csak a korhazban realizalta. Azota apol es kenegeti a seruleseimet, ugyhogy igazan nincs okom panaszra.:) Es persze amikor baj van az ember lanya alap, hogy az anyukajat hivja elsonek, aki ott is volt azonnal.
Szoval most mar ket napja itthon fekszem, tegnap meglatogattak a legviccesebb emberek a foldon, ugyhogy biztosan nyolc evvel tovabb fogok elni mert annyit nevettem :D, de sajnos a pizzasutos tervem nem jott be mert ugy szetvertem a kezemet, hogy nem lehet vele tesztat gyurni.:D
A tenyektol elvonatkoztatva, biztos vagyok benne, hogy minden baleset egy jel, hogy valamit rosszul csinalsz, valamin valtoztatni kell. Amikor az ocsemnek nehany honapja autobalesete volt, akkor tapasztaltam meg eloszor ennyire testkozelbol, hogy milyen, amikor igy kapsz egy jelet es bar voltak sejteseim, hogy en sem azon az uton vagyok, amin haladnom kene, nem gondoltam, hogy majd megprobaljak a tudtomra hozni.
Akarmekkora is legyen egy baj, az embernek a korhazrol, mentorol, a BAJ-rol mindig az elmulas jut eszebe, hiszen nagyobb baj is tortenhetett volna, hihetetlen szerencsem volt. Masok kepesek ugy elpatkolni, hogy elbotlanak es beverik a fejuket valahova.
Elgondolkodtam, hogy hanyszor tussolom el magamban az erzest, hogy bizonyos dolgok a fejemben abszolut nem helyenvaloak. Amikor azt gondolom, hogy sok a munka, hogy nagy a stressz es a feszultseg, nincs eleg szabadidom, nem tudok eleget foglalkozni azokkal, akiket szeretek, valahogy mindig minden arrol szol, hogy mi nem jo es a fejtegetes, hogy dehat akkor mit csinalok rosszul. Hat az egeszet.
Amikor eroszakolnia kell magat az embernek, hogy meglassa a jo dolgokat az eletben, akkor jon altalaban egy ilyen jel. Biztos vagyok benne, hogy nem egy elojel volt, pici dolgok,megkaptam az eselyt, hogy ne fajuljon idaig a dolog, de sosem vettem oket komolyan, nem akartam eszrevenni oket.
Jelenleg, fuggetlenul attol, hogy tenyleg semmi bajom nem lett, ORULOK, HOGY ELEK.
Es talan ez a kulcsa mindennek..most minden egyes dolognak, amit eddig nehezsegnek eltem meg, tudok orulni, orulok, hogy probalunk es egy het mulva koncert, nem azon agyazok, hogy uristen milyen regen voltam foszereplokent a szinpadon, nem stresszelek, hogy hogy fogom megoldani, a veremben van. Izgatottan varom es orulok, hogy ottlehetek majd, ahogy remelem ti is ottlesztek majd.
Rengeteg volt a munka is mostanaban, mar kezdtem megcsomorleni, de most ujult erovel vetem bele magam, mert boldog vagyok, hogy csinalhatom, amit szeretek csinalni es olyan helyen vagyok, ahol mindig is szerettem volna lenni, olyan emberek kozott, akikkel lehet egyuttdolgozni.
Rengeteg olyan gondolatom volt mostanaban, amelyek utan elszegyelltem magam, hogy vannak olyan emberek, akik a lelkuket eladnak a feleert annak, ami nekem van..es megis talaltam kibuvot, azok az emberek nem en vagyok, nem ebben az elethelyzetben, nem igy. De mostmar meg tudom becsulni azt, amim van, nem szeretnek ennel nagyobb figyelmeztetest, hogy nezzem egy kicsit kivulrol magam es lassam meg a rengeteg jot is amit rejt az elet mert nem foghatom ra arra, hogy tel van es ilyenkor mindenki depresszios, nincsenek kifogasok, nem vesztegethetek idot, ha akarmit el akarok erni ebben az eletben.
Szoval, mindent osszegezve, megtanultam a lecket. Nincs vesztegetnivalo idom..csak vesztenivalom.
Mindenki nagyon vigyazzon magara!
Pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése