első!

Biztosan kevesebben vagytok akik tudják, mint akik nem: a túlzott agyműködésem már több blog megszületéséhez is vezetett a múltban. :)
Egy ideje abbahagytam az írást, mert már nem volt Párizs, nem volt Los Angeles és a szürke hétköznapok egyre inkább azt az érzést keltették bennem, hogy végig csak rohanok, heteken, hónapokon át, anélkül, hogy egy másodpercre megállnék szusszanni egyet és végiggondolnám az elmúlt időszakot.
Ebbe a meg nem szűnő örvénybe kerültem bele és húztam le magam a WC-n,majd másztam ki - többnyire mások segítségével - a pöcegödörből, mert sajnálatos módon ez az örvény magával ragadott és nem engedett jó sokáig. 

Nehéz időszakon vagyok túl,  amihez majd úgy is vissza fogok nyúlni, ahogy ez a blog gyarapodik majd a bejegyzésekkel, hiszen rá kellett jönnöm: ez az, ami segít emlékezni, összegezni, helyrerakni, kipárologtatni magamból az élményeket.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy megéri-e blogolni.. miért lenne bárki is kíváncsi arra, hogy mi történik velem? Mi az, amitől elolvassa akárki is..?
Régen valahogy nem jöttek ilyen gondolatok, mindig magától értetődő volt, hogy leírom, ami foglalkoztat és nem érdekel majd, ki olvassa és ki nem, elsősorban magamnak írom, de igazából az a felismerés vett rá újra, hogy megosszam, ami történik velem, hogy valószínűleg nem vagyok egyedül a gondolataimmal és problémáimmal. És ha már egyetlen, neten kóboroló egyednek megkönnyebbülést jelent, ha olvashatja, hogy más is volt már abban a szituációban, amivel egyedül veszi fel a harcot, akkor már megérte.

Úgyhogy ez egy tökéletes nap, hogy elkezdjek újra blogolni. Itt minden személyes dolog fent lesz, amiről úgy érzem, szívesen olvasnátok.
A jelmondatom még mindig: ami emberrel megtörténhet, az velem meg is történik :), így lesz miről írni!

Ma még nem borítom rátok azt a rengeteg mindent, ami lefoglalja az agykapacitásomat, úgyhogy álljon itt egy dal a boldog új évről és mindenkinek a legjobbakat kívánom!