We accept the love we think we deserve.

Viszonylag régen írtam, jó sok minden történt.
Többek között az, hogy meglett a KRESZ-vizsgám és...
dobpergés..
VAN MUNKÁM! :)

A barátom szerint meglepően gyorsan találtam, de számomra az elmúlt három hét volt az utóbbi idők legnagyobb szenvedése.
Azt hiszem, egy pillanatot nem bírtam volna tovább munka nélkül.
Eleinte igyekeztem úgy beosztani az időmet, hogy legyen célja a napjaimnak. Mindig volt valamit csinálni, volt valaki akivel találkozhattam, de a közepe felé - a huszonhatodik sikertelen álláshirdetésre való jelentkezés után - kicsit feladtam. Minden héten volt legalább egy nervous breakdown, amikor tényleg nem hallottam senkiről aki reagált volna a megkeresésemre és már láttam magam előtt, ahogy a mekiben kávét főzök az egy éves ügynökségi tapasztalatommal.

Három helyről kaptam visszajelzést és azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, mert mindhárom cég releváns volt a szakmai tapasztalatommal és nagyon izgalmasnak ígérkeztek az interjúk.
Az persze mindenkinek egyértelmű ugye, hogy egyetlen olyan helyről sem kaptam visszajelzést, ahol nincsenek ismerőseim..kiírtam Facebook-ra, hogy ha bárki tud hozzám illő munkát, az jelezze és erre jött háromból két lehetőség, a harmadikat pedig egy volt kollégám segített intézni.
A három közül egy volt ügynökség, ahol ugyanazt csinálhattam volna, mint amit az előző egy évben, csak kisebben, kicsit monotonabb verzióban, nem igényelt kifejezett kreativitást, ami egy kicsit zavart, de úgy voltam vele, hogy legyen ez a legnagyobb problémám, az életem rengeteg területén megvalósíthatom önmagam ezen kívül.
A második egy külföldi továbbtanulással foglalkozó cég volt, akik nagyon fiatalok, nagyon szimpatikusak és hihetetlenül jófejek voltak. Érződött, hogy maximálisan komolyan veszik a munkájukat, hiszen egy olyan 75 perces interjún vettem részt, amely állt egy személyiségi és egy technikai részből! :) Minden kérdést imádtam, nagyon kreatív pozíció lehetett volna...ha nem tudom már szinte biztosan akkor, hogy a harmadik hely - ami egyébként az interjúk sorában az első volt - teljesen levett a lábamról.

Adott egy kozmetikai cég, amelyben az anya-lánya pároson kívül még 6-7 fiatal, mosolygós, kedves nő dolgozik. Egy nagy családi ház Budaörs felé, amelyben már a belépésemkor olyan finom illatok terjengtek, mint amikor bemegyek a kedvenc szappanboltomba körülnézni, vagy inkább körülszagolni..
Az elején féltem egy kicsit, de minél többet beszéltek az interjúztatóim, annál biztosabb voltam benne, hogy ez nekem a tökéletes pozíció. És nem mellesleg - ilyen szeretettel senkit nem hallottam beszélni a munkájukról! Ez nekem rettentően fontos, hogy az emberek szeretnek ott dolgozni, de nem droidok, hanem hús-vér emberek hobbival, baráti társasággal, ÉLETTEL.
A munkaköröm kicsit PR, kicsit social media, kicsit minden, amiben segíteni kell.
Azt hiszem, én is szimpatikus lehettem, hiszen néhány mondat és ötletfoszlány után lényegében ott helyben megkaptam a munkát és azt mondták, hogy szívesen várnak - minél előbb, annál jobb.
Két órán át tartott az interjú, de egyáltalán nem tűnt annyinak, csak azon kaptam magam, hogy mindjárt elkések a következőről. Még gyorsan körbevezettek én pedig száguldottam tovább.

Már a taxiban járt az agyam, hogy mihez kezdenék, ha ide kerülnék. Nagyon izgalmas volt, bár nem gondoltam volna soha, hogy ehhez a világhoz - kozmetikumok, kozmetikusok és illatos, finom krémek - valaha közöm lesz.

Amint túl voltam a második interjún is, egy ebédre siettem, ahol a beszélgetésünk végére már tudtam: eldöntöttem, hogy hol szeretnék dolgozni.
Az ebédpartnerem élete mindig is nagyon inspiráló volt számomra, Ő tanított engem még anno, amikor a Werk-be jártam. Az ebédünk során nagyon sokat mesélt arról, hogy hogy él, mit csinál, miken ment keresztül. Mesélt olyan üzleti partnereiről, akik milliárdos létükre minden hajnalban verejtékben úszva riadnak fel álmukból, hogy mi lesz, ha csődbe megy a cégük. A gyerekeikkel nem foglakoznak, az élet apró örömeit már nem látják meg. Belefásultak a pénzkeresésbe és a pénzük számolgatásába, talán az ÖRÖM szó már ki is törlődött a szótáraikból.
Ő elmesélte, hogy rengeteget dolgozik, de ami megilleti, azt meg is keresi. Számomra Ő egy szuper példa arra, hogy ha elesel akkor hogyan állj fel, hogy hogyan ne ugorj bele egy olyan állásba, ami sok pénzt kínál, de önmagadat elveszíted az évek során, hogyan értékeld az apróságokat is az üzleti sikereid mellett.
Én szeretnék egy olyan munkahelyet, ahol látszom. Nem olyat, ahol egy vagyok a sok közül, vagy egy kiskosztüm vagyok a sok közül. Nem akarom, hogy bekebelezzen egy multi és amikor végre van egy kis szabadidőm ne tudjam mire fordítani, mert elfelejtettem hogyan kell élni.
Azt gondolom, hogy 25 évesen, két éves szakmai tapasztalattal, ennyi ambícióval és lelkesedéssel, amivel hozzáállok az élethez, MEGÉRDEMLEK egy olyan munkahelyet, ahol jól érzem magam. Ahol nem néznek ki, ha este nyolc helyett fél hétkor (tehát még igy is bőven a túlórán belül) állok fel az asztalomtól, mert azt érzem, hogy nincs kedvem gürizni más pénzéért. Azt szeretném érezni, hogy az eladások, a fejlődés és az előrelépés engem is ugyanannyira motiváljon, mint a főnökeimet, mert az én érdekem is, hogy hogyan alakul a cég sorsa. A többiek pedig tudjanak arról, ha valamit jól csináltam, ne haljon el a harmadik asztalsornál a hír úgy, hogy a végén azt kérdezik: Ki az a Szoni?

Majd nem utolsó sorban, kiderült, hogy mások busás összegeket fizetnek neki egy óra tanácsadásért, én pedig megnyertem Őt egy ebédre. :D Azt hiszem , hogy tényleg nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen embereket ismerhetek!

És azért is szerencsés vagyok, mert Mártival, aki az Alla Natura brand managere, körülbelül 16 éves korunk óta ismerjük egymást, amikoris egy hiperkarma koncertet együtt ugráltunk végig, majd azóta csak facebookon követtük a másik sorsát - Ő pedig amikor látta a kiírásomat, hogy munkát keresek, egyből lecsapott rám és így kerültem be ebbe a szuper csapatba mint kreatív marketing manager. :)

A kihívásokat már nagyon várom, egy teljesen új világba kell újra beletanulnom. Ez van - ez a harmadik évem, hogy iskolakezdésnél belefogok valami új dologba. Ez azt hiszem, a lehető legjobb dolog, hiszen kihozom az életemből a legtöbbet, amit tudok.
Ha nem is sulikezdés ez, az szinte biztos, hogy rengeteget kell idén tanulnom. :)

A legfontosabb az egészben talán az a tény, hogy annak ellenére, hogy néha elbizonytalanodtam és néha borús látomásaim voltak a jövőmet tekintve, de soha nem gondoltam azt, hogy nem fogok semmit sem találni. Biztos voltam benne, hogy azáltal, hogy egy ajtó becsukódott, nagyon hamar ki fog nyílni egy új.
Mindenben meg kell látnunk a jót ahhoz, hogy tovább tudjunk menni. Én maximálisan a vonzás törvényében hiszek, minden a hozzáállásunkon múlik.
Így hát akármennyire is szarban vagytok, sose engedjétek el azt a tényt, hogy minden megvan bennetek, ami az álmaitok eléréséhez kellhet. Ez most nem egy ilyen magasztos bullshit, hanem TÉNY.
Ne hagyjátok senkinek, hogy ezt elnyomják bennetek és azt érezzétek, hogy semmire nem vagytok jók.
Én vagyok rá az élő példa, hogy amit elhiszel magadról, azt kapod.

Szóval, kalandra fel, hétfőtől jön egy új világ!! :)

Szép estét, jó hétvégét, jó bulizást mindenkinek :)

Szoni