Lassan vége a nyárnak, ami engem egy dologra emlékeztet: a sulikezdésre.
A füzetek sorakoznak az üzletekben, csíkos, kockás, üres. Tollak hada, hátizsákok bő választéka.
Emlékszem arra a keserédes érzésre, hogy bár nagyon jó volt az egész nyarat átbiciklizni az utcabeli gyerekekkel vagy görkorizva fagyit enni majdnem minden este és rossz lesz, hogy ez nincs, de az új tanév olyan izgalommal töltött el, amikor általános iskolás voltam, mint semmi más.
Gimiben is éreztem ezt, de ott már nagyobb adag félelem és bizonytalanság társult az évkezdéshez, hogy idén vajon mi vár.
Megint a hatalmába kerített ez az érzés és elkezdtem rajta gondolkodni: vajon hányszor érezhetjük, hogy újrakezdhetjük, új reményekkel, "most majd minden más lesz" felkiáltással?
Elsőként egyből ottvan az újév.
Szilveszterkor nem a kötelező buli, a pezsgő, vagy a világvége a lényeg. Hanem hogy megszabadulsz az előző év terhétől, szinte látod, ahogy lesöpröd egy hatalmas asztalról: fiúk, lányok képei, utazások emlékei, munkahelyi örömök és bánat, családdal kapcsolatos jó és rossz élmények. Dohányzás, túl sok pia, túl sok shopping, vissza kéne venni.
Megígéred magadnak, listát írsz, miket kell betartanod..majd egy év múlva ugyanúgy, fellélegezve söpröd le a képzeletbeli asztalról a jó és a rossz dolgokat és megtisztultan várod, hogy a következő jobblegyen.
Biztosan egyszerűbb lenne, ha elfogadnánk, hogy mindig, minden évben lesz jó és rossz is és nem úgy készülnénk, hogy "na majd EZ lesz az az év, ami megváltja az életem", a legegyszerűbb, ha nem várunk semmit, akkor minden jó pillanat ajándék, minden rossz pedig lecke, amire számítottál és nem az ujdonság erejével hat.
Aztán ott a szülinapunk.
Már a huszonévesektől hallom sokszor, hogy "jajj istenem de öreg lettem", hogy nem várják ezt a napot, mert ez egyet jelent azzal, hogy megint egy évvel öregebbek lettek.
Emlékek, érzések torlódnak ezzel a nappal kapcsolatban, az ember mindig számot vet, hogy hol tart az előzőhöz képest, fejlődött-e, visszalépett-e, vagy esetleg egy helyben álldogál már egy jó ideje.
A szülinap arra jó, hogy emlékeztessen minket: ha rossz helyen vagy, tegyél egy lépést a jó felé, mert egyre kevesebb időd van észbe kapni. Változtatni mindig lehet, de nem mindegy, hogy huszonhat vagy negyvennyolc évesen.
Sokan kudarcnak élik meg ezt a napot, úgy érzik, nem a koruknak megfelelő tudást, tapasztalatot, életet tudnak felmutatni. Mások alkoholba fojtják örömüket/bánatukat, van, aki pedig már reggel hatkor csillogó szemmel ül az ágyában, hiszen ez az Ő napja.
Ahány ember, annyi féle reakció létezik erre az újrakezdésre, ahogy idősödik az ember, inkább vegyül keserédes ízzel, mint száz százalékosan örömmel.
Így huszon iksz évesen nem látok rá, milyen lesz, amikor gyerekem lesz, valószínűleg a saját szülinapom lesz a legutolsó, ami érdekelni fog, örülök majd, ha aludhatok :D, de biztosan ez is változik idővel.
És a harmadik nekem a tanévkezdés.
A szeptember mindig nagyobb erővel bír, mint egy újév.
Nem csak azért, mert imádom, az őszt, nincs még egy ehhez fogható évszak, ahol hordhatsz végre csizmát, akár szoknyával, harisnyában, bőrkabátot, vastag pulcsit a hétvégéken pufimellénnyel :D,
ihatod a forró kávét/teát a Starbucksban a barátnőiddel, miközben odakint már láthatóan elfáradt a nap és kómásan süt bele a délutánba, vagy ha nem, akkor borús felhők fedik az eget.
Imádom, ahogy az izzasztó nyár után bekúszik a hideg az életbe, amikor kimész, mélyet szippantasz a levegőbe és ÉRZED a levegőt..ilyenkor nagyon tudok ajánlani egy Szigetkör futást azoknak, akik valami maradandó élményt szeretnének, számomra ennél tökéletesebb feltöltődés nem is nagyon létezik.
Mostmár a Duna parton futás jön, de legyen az bárhol, a lényeg, hogy szinte látod a hideget ráülni a városra, sokkal tisztább lesz minden, kikristályosodik..csodálatos.Elengedhetetlen része az ősznek az igazi, ultimate őszi playlist a telefonodon.
A következő bejegyzésben összeállítom majd az én ultimate list-emet, de tökjó lenne, ha ti is megírnátok, hogy mik azok a dalok, amiket szívesen hallgattok ilyenkor. :)
Mindig azt éreztem régen ősszel, hogy szerelmes vagyok, függetlenül attól, hogy volt-e valakim.
Ilyenkor alapvetően a városba szerelmes az ember...szép ez nyári éjszakákon is, de valamiért számomra a szeptember-október, de még a november sem fogható semmihez. :)
Szóval, most lebuktam: szerelmes vagyok az őszbe.
De azt gondolom, amíg ez egy olyan szerelem, amiben életem férfija is osztozik, addig aggodalomra semmi ok: sosem lesz féltékeny. :))
Jövő héten két állásinterjú is vár, hétfőn és kedden. Mindezek előtt pedig szombaton a rettegett KRESZ vizsga.
Gondoljatok rám, ha lesz néhány percetek a mantrázásra, én nagyon izgatott vagyok mindegyiket illetően :)
Közben este lett, megint kihúztam a kis konyhai széket a gangra és innen írok nektek, miközben élvezem, hogy a hűvösbe hajló levegő csiklandozza a lábaimat.
Jön az ősz!! :)
Mindenkinek szép estét! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése