Vasárnap este.
Utolsó adag mosás kiteregetve, szárad, nincs egy koszos edény sem a mosogatóban. Kutya elégedetten hever a kanapén, pocakja tele, kifutkosta magát.Rend van, tisztaság, kimosott, száraz, párosított zoknik a helyükön, én meg főleg: ágyba kuckózva teával.
Egy puha, finom fáradtság ül rajtam, nem az az agresszív aludjmármertmindjártreggel, ami a hétköznapokat jellemzi.
Utolértem saját magam!
Arra jutottam, hogy minden héten három napnak kéne lennie a hétvégének, mert ennyi kell, hogy az ember mindent el tudjon intézni. Még így is a három napból másfél rohanással telt, mert próbáltuk behozni azokat a dolgokat, amik elmaradtak a héten.Ha két napunk van a hétvégéből, akkor már csak fél napunk lett volna foglalkozni egymással, a lakással vagy csak szimplán csinálni valamit, ami különleges..
Annyira nehezen vesszük észre a hétköznapokban, hogy mennyire szükségünk van a pihenésre és csodálkozunk, ha fáradtak vagyunk vagy feledékenyek, ingerlékenyek és stresszesek azokkal, akiket szeretünk. Mert az, hogy amikor már annyira behalunk, hogy betegséggé fajul a dolog, vagy esetleg más SOS elintéznivaló miatt muszáj kivennünk egy napot, nem egyenlő az olyan jellegű irányzott pihenéssel, amikor azt mondod, hogy najó akkor most kiveszem a csütörtököt és a pénteket és hétvégére elutazunk. Nem kell nagyon messzire menni, hogy objektíven rálássunk az életünkre.
Az elmúlt két három hónap rohanása semmihez sem volt fogható, most pedig hogy végre levegőhöz jutottam, elmondhatom, hogy megint lezárult egy időszak az életemben. Visszaadtam a kis albérletem kulcsait a főbérlőnek, a munkahelyemen előléptettek (már két hete, de még nem volt időm annyit se mondani, hogy ó igeeen) és holnap megjelenik a videóklip, amit másfél hónapja csinálgatunk és szervezgetünk.
A többi dolog még mindig folyamatban van és rengeteg minden lóg a levegőben, kisebb és nagyobb tervek egyaránt, mint pl. csöpög a fürdőszobai csap, át kell festeni a lakást, nemsokára épül a galéria..de most, hogy egy kicsit volt esélyem lelassítani, jó érzés így visszanézni erre a nagyon kemény időszakra.
Tudjátok, az a tipikus, amikor azt érzed ahogy hazaérsz a munkából, mintha akkor fújnád ki azt a levegőt, amit akkor szívtál be, amikor reggel kiléptél az ajtón..mert úgy ment el a nap, hogy nem emlékszel, mit ettél, a "sima" telefonodhoz (értsd: nem céges) alkalmad sem volt nyúlni és egyszercsak hirtelen sötét lett kint, te meg még semmivel nem végeztél.
Ez jellemezte az év elejét, rengeteg vitával, veszekedéssel, időbeosztás-parával, egyszerűen nem láttam a végét, azt éreztem esélytelen, hogy bárkinek is megfeleljek, miközben ilyen tempót diktál az élet.
Imádom a munkámat, félreértés ne essék: a lehető legjobb helyen vagyok és ezt az előléptetésem is csak alátámasztja..de pont emiatt kell egy kicsit ilyenkor másra is koncentrálni, nem csak a munkára, mert bele lehet csúszni rettentően könnyen egy megfelelési kényszerbe, ami nem tesz jót senkinek.
Oda szoktam figyelni, hogy legalább virtuálisan tartsam a kapcsolatot az ismerőseimmel, de még ez sem sikerült, pedig nagyon szerettem volna meghallgatni őket, segíteni a bajban. Néha ez egy vicces poszttal vagy csak szimplán azzal, hogy valami jóra emlékezteted az embereket (egy dal, egy kérdés, vagy egy kis nosztalgia) már mosolyt tudsz csalni az arcukra.. nem kell hozzá politizálni vagy irdatlanul fejlett humorérzékkel rendelkezni, amikor érzékelik, hogy jót akarsz, akkor általában mindenki partnerré válik és ez jó. Még nem veszett ki minden remény :)
Ez és ehhez hasonló dolgokon való agyalás tette ki a szabadidőm morzsáit mostanában, de ezen a hétvégén végre átfordult a dolog és nem kergettem a szabad perceket, hanem végre élvezettel néztem rá az órára és nem kétségbeesetten, hogy még mindig csak ennyi az idő és még mindig csak péntek van!
Tudtam foglalkozni magammal, nagy DM-bevásárlás, hajpakolás és egyéb női dolgok, tudtam foglalkozni a kapcsolatommal, végre nem úgy zuhantunk be az ágyba, hogy versenyt alszunk, hanem tudtunk többet beszélgetni, mint az átlagos napokon és nem csak a munkáról hanem minden egyébről is. Jó érzés, amikor a lelkek egy kis éteri zavar után újra egymásra találnak. :)
Ilyen tehát egy példa értékű hétvége! :
Az iszonyat időjárás miatt esélytelen volt bármit is csinálni pénteken ezért meg sem kíséreltem, hogy kimásszak az ágyból, csak egy ebéd erejéig az apámmal, amire szintén nem került sor mostanában. Az ítéletidő miatt a költözés szombatra tolódott, de hálát adtam a ténynek, hogy már kedden ráerőszakoltam magam a dolgok kiszanálására és összepakolására mert így már csak be kellett pakolni a költöztetőknek a kocsiba és leszállítani a bútorokat a helyükre, amivel két óra alatt meg is voltunk.
Délután állatostul kocsiba ültünk és meg sem álltunk Velencéig, a kutyaparadicsomig (és macskajátszótér is már vagy három hónapja, amióta Godzilla leköltözött vidékre és szerelembe esett az apámmal és Maya kutyával..) és egy hatalmas adag spenótos lasagne-val, irdatlan sütihalmazokkal és a három hónapja nem látott nagymamámmal megünnepeltük a nővérem születésnapját.
Ezek után még bulizni is volt erőnk/időnk elmenni, amikor visszaértünk: én például ezer éve nem látott volt munkatársakkal iszogattam.
Vasárnap kipihenten ébredni arra, hogy süt a nap, csicseregnek a madarak, a ruhák már reggelre megszáradtak (és nem vasárnap éjfélkor fogom őket leszedni), a lakás nagyjából rendben van és még reggelinekvaló is akad, majd délután egy filmmel, maradék lasagnával,délutáni szumikálással és esti kettesben mozizással megspékelni az egészet..csoda volt :)
Végre úgy érzem, feltöltődtem, ha elmegy végre ez a borzadályos hideg, akkor jöhetnek a futóedzések, április végén pedig lefutom az őrületes 10 km-t a Vivicittán :) Céges futás FTW!
Már hiányoztam magamnak, a lelkesedés és ennek a büdös városnak az imádata, amikor fürdik a napfényben..:)
Lehet, hogy borzasztó dolgok mennek és még jönnek is..de mindig emlékeztessük magunkat, amikor éppen jó, hogy becsüljük meg azt, amiért nap mint nap megküzdünk és legyünk büszkék rá, hogy ez a mi érdemünk, legyen szó családról, munkáról vagy egy szigetkörről.
:)
Jóéjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése