Megint vasarnap van es hala az en dolgozo mixikutyamnak, nalunk vannak a ceges iPad-ek!:D
ez csak egy magamfajta geek szamara ennyire izgalmas, nalatok pedig csak azert lenyeges, mert ekezet nelkul fogok irni ami sok embert szokott zavarni, de igyekszem normalisan tagolni majd.
Valamiert mindig vasarnap este jutok el odaig, hogy le tudjak ulni es az osszeszedett gondolataimat leirjam ide, bar ezt a temat mar tobb hete forgatom a fejemben, tobbszor neki akartam ulni, de annyira le voltam amortizalva, hogy nem ment.
Faradekonysag, sok stressz, etvagytalansag, fogyas, hasfajas, szedules es egyebek..gondoltam kicsit lemerultek az elemek, de egy alapos kivizsgalas par evente (mostmar inkabb azt mondom, fel evente) sosem art, igy alavetettem magam egy ilyennek. Vervetel, ultrahang, belgyogyasz es a tobbi, az eredmenyre pedig szamitottam, de nem igazan fullott hozza a fogam: a Crohn-betegsegem rakoncatlankodik.
Errol annyit erdemes tudni es megemliteni, hogy ez egy autoimmun betegseg, tobbnyire oroklodik, de egyre tobben vagyunk. A beleket tamadja, kioli a belflorakat, amivel alapvetoen a test normalis korforgasat szakitja meg, hiszen egeszseges belflorak nelkul nehez az elet.:) egyetek sok bifidus essensis-t, ugye Pocak?:D)
En a szuleim valasanal lettem beteg, amikor azt ereztem nem figyelnek ram kellőképpen, a celomat nem ertem el, de sok mindenre megtanitott az evek folyaman.
Az elso kor onsajnaltatasbol az anyam nelkul biztosan nem masztam volna ki. O volt az, aki mindig azt mondta, hogy megvan az a lehetoseg, hogy nyavalygok es elsuppedek az alaptalan felelmemben, majd jon a mutet meg a korhazi kezelesek es egyebek, de ez nem en vagyok. Szedjem ossze magam es mutassam meg, hogy ennek a betegsegnek semmi letjogosultsaga nincsen a szervezetemben.
Igyekeztem ehhez tartani magam, nomeg a dietahoz es gyogyszerekhez, amit kiirtak. Voltak megingasok, amikor pl. tizedikben a noveremmel 10 napos angliai iskolai kirandulasra mentunk es konkretan az odafele repulouton elhagytam azt az uveg gyogyszert, amibe meg a masik uveg negyedet is belegyomoszoltuk (hogy tutira kitartson a 10 napos kirandulas vegeig) es napi negyet kellett volna beszednem belole.
Ott persze a kefirt (ami mint belflora visszaallito tudott volna enyhiteni a fajdalmon) meg hirbol sem ismertek akkor(a mai napig nem ertem, miert nem volt divat az angoloknal..), ezert semmilyen joghurtokkal probaltam tartani magamban a lelket, de alapvetoen a stressz, ami ezzel jart sem tett jot a dolognak.
Emellett sok kellemetlen vizsgalat, korhazba jaras nehezitette az utat, de egy ido utan, amikor ezek hatasosnak bizonyultak, elkezdtem erezni magamban az erot.
Nem arra, hogy ellenalljak es kuzdjek..hanem hogy megtanuljak egyuttelni ezzel az allapottal.
Rajottem, hogy alapvetoen mennyi jo dolgot hozott az eletembe ez a betegseg: egy olyan etrendet, ami kizarta az osszes junkfoodot a napjaimbol, tovabba semmi szensavasat es nagyon durvan olajosat nem lehetett enni. Levesek tomkelege es meg ezernyi finom falat, ami ilyenkor napvilagot latott es nem is tudtam, hogy letezik, ottvolt az asztalon es ugyanugy tele lett a pocakom, csak nem ereztem azt a nehéz eves utani allapotot, ami a nagy zabalasok utan altalanos volt elotte.
Rengeteg zoldseg, gyumolcs es valtozatossag. Alkoholizalni nem lehet ( khm en ezt nem vettem annyira szigoruan...) es dohanyozni is tilos ( en nem dohanyzom..mar fel eve!:)) megigertem anyunak, hogy 23 evesen abbahagyom, ahogy o tette, amikor terhes lett a noveremmel es azota sem gyujtott ra.bar ebben nem vagyok biztos, de jobb, ha meghagyom magamnak az illuziot es ehhez tartom magam!:) ) .
Szepen lassan megbekeltem vele, hogy eletem vegeig oda kell figyelnem erre es a termeszetgyogyaszat, leginkabb a homeopatia is hozzasegitett a gyogyulashoz.
Elkezdtem jarni egy homeopatias doktornenihez, akinek a celja nem az volt, hogy az akut problemat megoldjuk: o azt hangsulyozta, hogy oldjuk meg azt a problemat, ami ezt a problemat okozta.
Nalam ez egyertelmuen az volt, hogy nem tudtam megbekelni az eletunk torteneseivel, nem gondoltam volna, hogy az en szuleim el fognak valni raadasul ennyire csunyan es ilyen mely sebeket ejtve rajtam, de nem volt mit tenni, igy tortent. Ez nem az en eletem es szembesulnom kellett vele, hogy a szuleimk mar az a generacio, aki a gyerekek miatt maradt egyutt, de mar nem tart ki a gyerekek felnotte valasaig es igyekszik minel elobb onmegvalositani.
Szamomra ez feldolgozhatatlan volt.
Azonban elkezdtunk ezen dolgozni es szepen lassan ( mert ugye a homeopatia honapokon at segit kimosni beloled a rengeteg szennyet, nem pedig gyorsan elnyomni, mint a gyogyszerek) ereztem, ahogy felszabadultabb lettem, kevesebbet stresszeltem, mar nem fajt annyit a hasam, mint elotte. A mai napig kuzdok a valas hozomanyaival, amiket gyerekfejjel osszeszedtem es az emlekekkel, amik beleegtek a memoriamba, de nem bujhatok mindig emoge es tul kell tennem magam rajta, ha nem akarom hasonlo cipoben vegezni.
Aztan ahogy javult a lelkiallapotom, a betegsegem is visszavett a lazadasbol es szepen lassan attertunk egy passziv idoszakra, amit nehany aktiv tarkitott, de nagyon maximum par hetig tartottak.
Ilyenkor allando hasfajas, borzaszto lelkiallapot, etvagytalansag es mindenfele tunet jelentkezett, de szerencsere rovidebb ideig.
Azt figyeltem meg, hogy altalaban amikor nagy forduloponthoz erkeztem akkor jott ez a problema, mint ahogy most is.
Uj munka, uj elet, uj emberek korulottem. Igyekszik az ember megfelelni mindenki elvarasanak, dehat nyilvan nem lehet. Lassan eszreveszed, hogy kikopnak melloled az emberek, akik ha fontosak, majd visszatalalnak, ha ok is mar biztosabbnak erzik a talajt ( ez a nalam 3-4 evvel idosebb barataimon latszik, amig en probalom osszekapni magam, addig ok mar sokkal szervezettebbek, ki tudjak elvezni azokat a dolgokat is, amikre en most jelenleg legyintek, hogy nekem erre nincsen idom ) , csak nehanyan maradnak, persze hala az internetnek, ugy erzed, a fontos emberek mindig ottvannak, mert legalabb tudomast szerzel, hogy s mint halad az eletuk.
Sokan meghazasodnak, gyerekuk lesz vagy kidobja a Facebook, hogy kit jegyeztek el ( megrogzott hazassag-ellenessegem az elso ilyennel kezdett meglazulni, a masodiknal mar erzekelhetoen rosszul erintett, a harmadikat mar nem felve a masik reakciojatol, a kozeli baratnokkel fejcsovalva konstataltuk - megjegyzem, ez valahol irigyseg es felelem,hogy venasszonyok leszunk - de azt hiszem valahol a hatodik es hetedik kozott lett a Pinteresten egy " the perfect wedding day " board-om.:D )
Az ember mar ennyi idosen nem veszi olyan felvallrol a szakitasokat, mar az is jobban megvisel, mint tini-korodban, eddig mindig legyintettem a baratnoimnek, akik azt mondtak, hogy szettortek a szivuket, aztan egyszer kaptam enis egy olyan pofont, hogy leszedultem a kis mindenhato tronomrol.
A szivem miatt nem aggodom, mert mar a leheto legjobb kezekben van majdnem fel eve es tudom, hogy ha nem ugy tortent volna, most nem itt lennek, ezert emiatt sosem fogok bankodni, de en is megereztem magamon akkor, hogy ez nem volt kispiskota.
Olyan dolgokban dontunk ennyi idosen mar, amire emlekszem, hogy csak hallgattam a szuleimet, pl. ahogy a lakasfelujitasrol beszelnek, de sosem gondoltam volna, hogy 25 evesen mar en is ezzel deal-elek...ezt a reszet azert nagyon elvezem :) es az onallosag reszet is, ami anyagilag meg nem allja meg a helyet, de a mai vilagban egyelore ugy vagyok, hogy orulok, hogy ebben az orszagban van munkam amit szeretek es megbecsulok.
Rengeteg hiba elkovetese, elbotlas, rossz lepes, rossz dontes es mindezek kovetkeztetesenek levonasa, tanulsaga vezetett ide, ahol most vagyok. Nem mondom, hogy rossz, de amikor visszagondolok a hiperoptimista, mindig mosolygos, biztos labakon allo 19-20 eves onmagamra, az egy kicsit hianyzik.
Hianyzik, hogy ne feljek es szorongjak hulye dolgokon, de ahogy akarmelyik hirportalt olvassuk, ez szinte lehetetlen. Nem ertek a politikahoz, de lassan kezdem azt erezni, hogy menekulore foghatjuk, ha lehet hinni a hireknek.
Itt az a cel, hogy mindenki eljen "jobb felni mint megijedni" alapon es jelenleg a kormany mindent megtesz, hogy ezt ne erezzuk maskepp.
Az is lehet, hogy egyaltalan nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt gondoljuk - amig az en szakmamban legalabbis nem erzekelem ennek a jelenletet, addig nem kezdek el azon gondolkodni, hogy kulfoldre menjek kavet fozni.
De mindegy, ebbe nem is megyek bele mert nem az en asztalom es eddig csak rossz jott ki abbol, ha en politizaltam, ez nem is az, csak az erzeseim ezzel kapcsolatban.
Szoval vissza a fo temahoz: megint johet a jo kis dieta! :) Jelenleg 2 honapja nem iszom kavet, ami azok szamara, akik ismernek, teljesen elkepzelhetetlen a felliteres Starbucksos caramel macchiato-k utan.
A kevesbe funny part a vissza az orvoshoz, mert sajnos tovabb terjedt a betegseg, de ha ezen tulleszek nemsokara, akkor fel evig nem kell semmi miatt aggodnom!
Azert fel evig, mert megigertem magamnak, hogy a szervezetem er annyit, hogy ennyi odafigyelest forditsak ra.
Aki regota nem volt dokinal, menjen el, csinaltasson legalabb evente allapotfelmerest es igyekezzen minden teruleten a leheto legtobbet nyujtani a testenek, felevente fogorvos, vervetel, nogyogyasz, alapveto dolgok..mert ez az a test, amiben lehuzol meg jopar evtizedet ezen a Fold nevu bolygon - szerencses esetben. Ez a minimum, amivel tartozol a szolgalataiert!
Joejt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése