this is for them sexy somethings: that body ain't gon' always get ya out of everything..

Mielőtt belekezdenék, muszáj megemlítenem, hogy mennyire csodálatos ez a nyári zápor így május elején :) Az ilyenekért fohászkodunk augusztus közepén, úgyhogy jól jegyezzétek meg milyen és raktározzátok el, nagy eséllyel a negyven fokban nem fog minket megörvendeztetni ilyen! :D

A mai bejegyzést egy ismerősöm blogbejegyzése íratja velem, amelyet nem tudok szó nélkül hagyni.
A kérdéses rész így hangzik:

"Nem is olyan rég volt, hogy a blog Facebook oldalán közzétettem egy képet: Dove és Victoria’s Secret kampányfotók voltak egymás mellett, a kérdésem pedig csak annyi volt: “Melyik?” A Dove “természetes szépségeire” nulla szavazat érkezett. (...) Senki nem kíváncsi arra, amit nap mint nap lát a buszmegállóban vagy a munkahelyén. A csillogóra, a szépre, az egészségesre vagyunk kiéhezve. És mielőtt bármi támadási felületet kínálnék…NEM, a Dove “modellei” NEM egészségesek. A zsírréteg, ami a szívük körül épül, nem egészséges. A narancsbőr a rengetek kávé, szemét kaja, fehér liszt és a mozgásszegény életmód következménye. Nem egészséges. És a VS lányok? Minden bizonnyal edzenek, odafigyelnek az étkezésre és a külsejükre.(...) A Dove-típusú nők nem hiszik el, hogy mi is szeretünk enni. Hogy edzeni élvezettel is lehet. Hogy nem nyűg 3 perccel tovább tollászkodni a fürdőszobában, hogy letakarjuk a reggeli ragyát és a karikákat. Hogy nem leszünk műnők attól, hogy igényesek vagyunk. Hogy a zabkása, vagy a gyümölcsturmix általában jobban esik reggelire egy vaskos, malackörömmel és adalékanyaggal dúsított párizsis szendónál. Hogy az odafigyelés NEM fogyókúra…És, hogy bűnözni lehet ésszel is:) "

Többször olvastam el ezt a bejegyzést, sokáig gondolkodtam rajta, hogy hogyan tudnék indulatok nélkül, okosan reagálni egy ilyen írásra anélkül, hogy megbántsam vele az íróját, mert merem feltételezni, hogy semmi rosszindulatú nem volt abban, amit leírt, bár azok után, hogy még az emlegetett Facebook oldalon is kellőképpen lenézően nyilatkozott a kommentek között, kicsit nehéz lesz. Aztán arra jutottam, hogy what the hell, ha az ember vállalja a véleményét, akkor vállalja a következményeit is. Én is így kezdtem bele a blogolásba.

Azt már most leszögezném, hogy semmi tudományos nincsen abban, amit leírok, szimplán a saját bőrömön és hozzám közel állók által tapasztalt dolgokról tudok nyilatkozni.

Alapból ott kezdeném, hogy a nagy szavazás öt emberből állt, akik egy jól láthatóan fotosoppolt Victoria' Secret képet kellett, hogy összehasonlítsanak a Dove szépségkampányával.
Félreértés ne essék, a legtöbb VS modell ott figyel az instagram feed-emben és akárhányszor betömök valamit a fejembe, ami nem saláta vagy natúr hús vagy víz, hanem kóla, mert a két rossz (kávé vs cola ) közül ezt iszom inkább, csoki (mert nem volt időm kimenni kajálni és mindjárt elájulok), vagy ne adj' Isten egy gyors kínai, mert rohanok, na szóval persze rám is rámtör a lelkiismeret-furdalás.
De lássuk csak, hogy hogyan telik egy átlagos napom.

Kezdjük az éjszakával, merthogy akkor kezdődik a nap, tehát hajnali fél kettőkor, amikor a túlóra miatt elhúzódott napom végére érek és igyekszem a saját, privát dolgaimat is helyre tenni. Körülbelül ilyenkor alszom el, majd négy-öt óra múlva kerek a kutyasírásra, hogy pisilni kell, menjünk. Ha van rá energiám, én viszem le, de ebben elég szar vagyok, úgyhogy Tomi nagy általánosságban, ha éppen nem edzeni megy, akkor megoldja, amiért nem lehetek elég hálás.
Reggeli zuhany, fuj milyen a hajam, mit vegyek fel, jó egy kis smink, basszusmárennyiazidő, rohanás. Blabla. Ezt minden valamirevaló dolgozó nő ismeri.
Reggelire péksüti (mini-kakaóscsiga, ez a gyengém, előtte, utána és közben is borzasztóan érzem magam, dehát annyira finom!!), hogy kihúzzam délig, amikor is csordástul vonulunk enni. Általában saláta, de van amikor PANÍÍÍR!!! felkiáltással bevetem magam a tálcatologatós kifőzdébe. Ott is furdal a lelkiismeret, de a szervezetem lökdös előre a sorban, hogy most erre van szükség, kuss, egyél.
Közben kóla, utána, hogy ne aludjak el, csoki vagy fagyi.
Mindezt, mindent úgy, hogy a barátommal egy helyen dolgozom. Már rég túltettem magam a "jézusom mit gondol majd, ha látja hogy mennyit zabálok, hiszen Ő egy félisten, aki minden reggel sportol, egészségesen étkezik és soha nem láttam nála szexibb férfit" kérdéskörön, mert már megsemmisültem volna, Ő pedig annak ellenére, hogy állandóan nyünyögök neki a hájamról, élvezettel markol mindent, ami fogható.
Munka után pedig természetesen rohanok intézni a saját ügyeimet, kutyához haza, barátnőkkel találkozni, de van, amikor feladom és bekuckózom egy sorozattal meg valami finom vacsival.

Nem kifogásokat keresek, hanem felvázoltam egy átlagember napját, aki mindent megtesz a túlélésért és emellett azt kapja, hogy "mivan?? te párizsit reggelizel? fuj bazmeg..főzz zabkását, szelj hozzá friss gyümölcsöket, fogyaszd gyümölcsturmixszal és sportolj napi két órát kérlek, különben nem érdemled meg, hogy hozzánk tartozz."

Nekem hihetetlen szerencsém van, mert a munkahelyem biztosít egy kártyát, aminek az a neve, hogy All You Can Move. Ezzel több, mint 200 helyre bemehetek edzeni bármikor és a HPS még le is húz két rongyot róla, hogy még jobban motiválja a dolgozókat az egészséges életmódra és a sportolásra.
Ennek ellenére is eddig egyszer voltam vele edzeni, pedig pont egy percre van tőlünk az edzőterem.

És ez vagyok én! Egy átlagos testalkattal rendelkező, fiatal nő, aki minden egyes kalóriadús falatot úgy nyel le, hogy baszki nem kéne, mert dagadt leszek. Ez normális a mai világban?
Tavaly egy hostelben dolgoztam heti háromszor, akkor kezdtem el a Power Plate edzéseket. Egy nyár alatt fogytam nyolc kilót, köszönhetően a heti három-négy kőkemény edzésnek. De mellette aludtam is eleget és aktívan semmittettem. Ja és természetesen halálba frusztráltam magam az éppen aktuális lelki problémáim miatt, ami szintén megnehezítette az evést.
Tehát összességében, nem okozott irdatlan nagy örömet a fogyás, noha azt gondoltam előtte, hogy ha egyszer az életben le tudnék ennyit fogyni, akkor semmi gondom nem lenne utána.

A pici koromat végigedzettem, triatlon-duatlon nyolc évig, 15-16 éves koromban elkezdtem nőiesedni és max ha irdatlan diétára kényszerítem magam, akkor fogynék le mindenemből.
És ez mi jót eredményezne, ha tíz kilóval kevesebb lennék? Rengeteg " nem kössz, diétán vagyok" elutasítás kajára, piára, állandó szédelgés, rendszertelen menstruáció (mert azért megkérdezném a modell lányokat a nőgyógyászati dolgaikról, biztos van mit mesélni) és élvezhetetlen, ha elmész valahova a barátoddal és nem bírsz egy jóízűt enni.
A nők is emberek, amelyik férfi ezt nem ismeri el, azzal nem érdemes akármit is kezdeni.
A másik, hogy soha de soha nem tudhatod, hogy adott ember miért néz ki úgy, ahogy. Ki tudja, milyen betegsége van, milyen gyógyszert szed, ami miatt nem lehet belőle Viktória angyalkája. Hány olyan embert látsz, ha csak kilépsz az utcára, aki négy órával előbb kelt mint te és kezdte a munkát, vagy olyat, aki két ember helyett dolgozik, hogy legyen mit enniük? Soha de soha ne ítélj el senkit úgy, hogy nem ismered milyen háttere van! Ez rettentően rossz karma.

Nem csoda, hogy az angyalokból sincs sok, mert egy ekkora cég igazán megteheti hogy kiválogatja a 860.000 jelentkezőből, hogy melyik hatot szeretné Bruno Mars-sal és Rihannával egy színpadra tenni.
Ezek a lányok olyan diétán vannak egész életükben, amit ha csak egy hétig kellene csinálni az ilyen bloggereknek, tuti hogy kamilláznának párat majd kilépnének.
De mi más dolga van egy Victoria's Secret modellnek azon kívül, hogy jól nézzen ki? Vajon be kell-e mennie reggel kilencre dolgozni, vagy kialudhatja magát az éjszakába nyúló fotózás után, majd mehet délben edzeni a személyi edzőjéhez? Azt hiszem, hogy igen.

Réka gatyaméretei, amiért főhajtás jár!

Azt megemlíteném, hogy az igazi példaképek nem ők, hanem pl. Réka, az egyik munkatársam. Kökemény akaraterő, irdatlan diéta, folyamatos sportolás, és az eredmény? Legalább 4 számmal kisebb méret! Minden nap csodálom őt, ahogy egyre vékonyabb és amilyen gyönyörűen ki tudja ezt emelni szép ruhákkal, megfelelő hajszínnel, szinte ömlik belőle a magabiztosság. De nem elsősorban azért, mert vékony lett, hanem azért, amit megtett magáért! És itt ez a kulcs, hogy szeresd magad annyira, hogy ha valamire ácsingózol és tudod, hogy megvalósítható, akkor állj fel és tegyél érte! De ne kövezzünk meg senkit, aki éppen nem olyan formában van, mint azt a Cosmopolitan vagy a Joy megköveteli az agyzsibbasztó cikkjeiben.
Mert persze lehet bárkire mondani, hogy kövér disznó, de mi lesz, ha találkozol vele két év múlva és rá sem ismersz, olyan jól fog kinézni? Akkor gondolom már rettentően menő lesz vele lógni.

Azokat a fiúkat is megértem, akik duciból lettek izompacsirták megfelelő táplálkozással és sportolással, hogy soha többé nem állnak szóba azokkal a lányokkal, akik elutasították őket, amikor még nem voltak csodálatosak. A külső nem minden, a belső ugyanúgy megmarad, maximum jobban kinyílik.

A lényeg, hogy ha nekem tippet kéne adnom, akkor az egyrészt a Power Plate lenne. A másik, hogy ha egyszer elkezdesz edzeni és ráveszed magad heti háromszor mondjuk, hogy fuss egy szigetkört vagy ússz vagy ami éppen jól esik, akkor első körben EGY HŐS VAGY , másrészt  egy idő után már úgysem fogsz annyi egészségtelen dolgot vinni a szervezetedbe vagy sokat enni, mert rájössz, hogy ha már ennyi energiát fektettél bele, akkor nem éri meg elrontani irdatlan mennyiségű édességgel, zugzabálással és szeretethiányból fakadó zabálással.
Ma én is elmentem és megvettem álmaim cipőjét, ami biztosan nagy motivációs erő lesz, az előző már olyan kis szakadt volt, hogy nagyon érett egy váltás. Ebben az edzőterem királynője leszek!! :D

Kikérem magamnak, hogy én nem fordítok elég időt magamra, a sminkemre, a narancsbőrömre. Szívesen tollászkodnék reggelente három perccel tovább, ha megtehetném, de kevés időm van feldobni egy fasza sminket, hogy parádézzak az irodában. Akkor is igényes és odafigyelő vagyok, ha esetleg elfelejtek kinyomni egy pattanást az orrom tövében. Mert nőként nem egy mások elismerésére áhítozó, megfelelési kényszerrel élő robotként akarom élni az életemet, hanem boldog és kiegyensúlyozott akarok lenni.
Nem kell, hogy emberek pontozzák, hogy tizes skálán hányas a külalakom, továbbá rettentően élvezem, hogy látom a barátomon, hogy mennyire szereti a testemet. Rajta kívül szeresse egy ember és az legyek én!

És a lényeg következzék akkor: mindenki egyéniség, mindenki másmilyen, másra születtünk le, másra van szükségünk az életben. Komolyan az irányítsa az életünket, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb? Szerintem, ha igyekszünk kibékülni azzal, amink van, meglátjuk, hogy milyen sokrétű is az. Nem kell hasonlítanunk senkire ahhoz, hogy magabiztosak legyünk, elég, ha keressük, mi kik vagyunk igazán. Ezt nem fogjuk soha másokban megtalálni..csak önmagunkban.

Én ezen az úton igyekszem haladni, elismerem mások sikerét, igyekszem nem irigykedni, mert ki tudja, nekem mim van, amire mások vágynának, de sosem kaphatják meg..ezért inkább megbecsülöm mindenemet, amennyire tudom.

Jóéjt!