Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. Új emberek, új környezet, új útvonalak. Néhány hónap alatt rögzül, általában észre sem veszi az ember, mennyire gyorsan, főleg ha sok a feladat.
Itt most nagyon sok a feladat. :)
Egy új helyre beilleszkedni mindig nagyon nehéz. Első körben bizonyítanod kell a pozíciódnak megfelelően, hogy nem hiába vettek fel, csak utána tudod kivívni a munkatársaid elismerését. Nem várhatod el elsőre, hogy mindenkivel megtaláld a közös hangot, a közös témát, hanem neked is dolgozni kell rajta. Ugyanolyan nehéz megszokni más emberek szokásait, mint nekik a tieidet. Én pl. nem tudok máshogy dolgozni, mint hogy közben szóljon a fülemben a kedvenc zeném, engem ez nagyon inspirál és a HPS-nél mindannyian így csináltuk ( észrevettem magamban, hogy az utóbbi időben többször mondtam azt, hogy "..., mint a HPS-nél", mint bármi mást. Érdekes, hogy mennyire megragad az emberben az első munkahelye és azok a példák, amiket ott tanult. Ettől nagyon nehéz elszakadni, de minél több tapasztalata van az embernek, annál jobban tudja szűrni, hogy mit vigyen magával a következő állomásra.). Itt senki nem hallgat zenét és fura is nekik hozzászokni, hogy nekem erre szükségem van. De idővel én sem számítok majd újnak és nem lesznek csodabogár dolgaim. :)
Két hete dolgozom, de olyan, mintha sokkal régebb óta ott lennék. Lassan átlátom a dolgokat. Beosztásom szerint Creative Media Director vagyok, elsősorban PR, kommunikáció és social media területeken vannak teendőim, de alapvetően mindenki csinál mindent, mindenki foglalkozik mindennel.
Nagyon sok mindent tanultam már eddig is és abból tudom, hogy jó helyen vagyok, hogy munkaidőn kívül is folyamatosan azon gondolkodom, amiken bent az irodában. Rettentően sok ötletem van és minél inkább otthonosabban érzem magam az új helyen, annál több ilyen kreativitás fog felszabadulni.
Azt hiszem, az embert nagyon könnyen viszi előre a lehetőség, a tapasztalat, hogy olyan új embereket ismerhet meg, akik inspiráló jelleggel hatnak rá és akik elgondolkodtatják az élet alapvető dolgairól, vagy az emberekről, akik körülveszik a mindennapokban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy lépjen ki a komfortzónájából és próbálkozzon olyan területeken, ahol még nem járt. Nem mondom, hogy könnyű lesz, nagyon nehéz lesz. Rá kell jönnöd, hogy nem körülötted forog a világ és hogy neked is forognod kell ahhoz, hogy a világ meglásson, elismerjen, megszeressen. Minél nagyobb a tét, annál inkább kell bizonyítanod, hogy te vagy a megfelelő a feladatra. De ennek nem kell egy frusztráló feladatként lebegnie a szemed előtt, ahhoz túl rövid az élet..minden egy LEHETŐSÉG és minden helyzetből van kiút.
Semmi irányába nem kell elvárást támasztani így a legkisebb dolog is, ami pozitív és visszajön hozzád, egy kincs. A magabiztosság a kulcsa mindennek. Mutathatod a felszínen, hogy minden rendben van, mosolyoghatsz szépen. De ha magadról sem hiszed el, akkor más sem fogja egy idő után, miután az álarcod mögé láttak.
Így hát, ha rossz ahol most vagy, tedd meg az első lépést egy másik irányba. Nem biztos, hogy ez lesz a jó irány, de mindenféleképpen változást fogsz előidézni és sosem tudhatod, hogy éppen kivel hoz össze a sors.
Ígérem, hogy rendbe szedem a facebook oldalt és ezt a témát még fogom feszegetni, de már megint nagyon fáradt vagyok..:) Úgyhogy irány az ágy, holnap egy új hét vár.
Mindenki vigyázzon magára és hajrá! :)
Jóéjt
